Kommunikáció,  Marketing,  Vélemény

A manipuláció mesterei?

A marketing szakmát rengetegszer éri az a vád, hogy az emberek agyában turkál, manipulál és hazudozik. Ha őszintén körülnézünk, ki lehet jelenteni, hogy ebben van némi igazság. Valóban vannak olyan kampányok, reklámok, amik silány vacakot tolnak le a torkunkon egyszerűen a megjelenések számának köszönhetően. Mert van rá pénz és a több reklám, több eladást hoz.

Az alábbi videó szemlélteti a legjobban azt, hogy a szó szoros értelmében, mit nyomnak le a torkunkon…

Gyakran megkérdőjelezhető a felhasznált vizuális eszközök szükségszerűsége is. Gyenge, ötlettelen, vagy egyenesen idegesítő hirdetések bukkanak fel. Öncélú gagyi, amit az átlag fogyasztó a marketing szakma nyakába varr. Néha nem minden ok nélkül. Ezeket is valaki “megálmodja”…

Újságírók, kritikusok, hekkerek.

A kommunikációs szakma csúcsán gyakran az újságíró trónol. Még mindig gyakran elhisszük azt, amit az újság ír, vagy a híradó megmutat. A biztonságérzetünkhöz kellenek ezek a stabil pontok?

Ugyanilyen magasságban trónol a kritikus, akinek elhisszük, hogy az ő értékmérő iránytűje csalhatatlan. Elfogadjuk tőle, ha valamiről azt állítja, hogy jó, az valóban az is. Kritikákat olvasva választunk filmeket, könyveket, előadásokat, gyakran még éttermeket is…

Ahogy a vállalatok és az általuk foglalkoztatott marketingesek és reklámosok között is vannak gazemberek, ugyanúgy találkozhatunk a bértollnokokkal, akik bármit megírnak hírként, vagy pozitív kritikaként, ha ezért megfelelően megfizeti őket valaki. Mondjuk egy marketinges. Ők vajon ugyanolyan megítélés alá esnek a társadalom szemében. És ez nem csak a fent említett szakmákra igaz.

Nézzük meg a számítógépes hekkerek világát. Egy lapon lehet említeni azt, aki feltöri egy bank rendszerét és ellopja az ügyfelek pénzét azzal, aki feltöri ugyanazt a rendszert, majd másnap jelzi a banknak a biztonsági hibát? Nyilván nem. A szakma is megkülönbözteti az etikus hekkereket a bűnözőktől.

A marketing a kereskedelem nyelve (van benne káromkodás és szleng is)

Ha kitalálsz valami jót és el szeretnéd adni, kénytelen vagy marketing eszközökhöz nyúlni, stratégiát kialakítani, üzenetet megfogalmazni, mert ez lett a kereskedelem egyetemes nyelve. Pontosan úgy működik, mint egy élő nyelv. Folyamatosan fejlődik, alakul, igazodik. Ahogy a beszélt nyelvünk is idővel beépíti a szlenget,vagy a valaha még idegen kifejezéseket, ugyanígy használ a marketing is néhány olyan eszközt, ami friss, ebből kifolyólag nehezen értelmezhető és sokak részéről megkérdőjelezhető. Ha marketingre nyelvként tekintünk, akkor meg kell értenünk, hogy nem csak alanyt és állítmányt egyeztet jelzőkkel és határozókkal. Színeket, formákat, vizuális eszközöket használ, hogy egyetemessé, mindenki számára érthetővé tegyen egy üzenetet. Sokszor egy formát, vagy két szín kombinációját gyorsabban azonosítunk, mint hinnénk. És természetesen azonosítjuk akkor is ha csak felvillan előttünk. Érzékeljük, vagy sem? Hatással mindenképp rendelkezik. Abban egészen biztos vagyok, hogy ezen a nyelven – a kereskedelem egyetemes nyelvén – is lehet hiteles tájékoztatást adni és lehet alávaló módon hazudozni. Pontosan úgy, mint bármilyen más nyelven. Óriási a vállalatok felelőssége ebből a szempontból. Egy hatásvadász, ám ferdítésekkel teli kampány hozhat gyors és azonnal mérhető sikereket. A technológiai háttér exponenciális fejlődése, – pontosan a valós idejű mérhetőséggel – satuban szorongatja a marketing és reklám szakembereket. Sikereket kell felmutatni, mérhetően és lehetőleg azonnal. Amikor ez a helyzet, érdemes átgondolni azt, hogy a drót másik végén sem agykisütött idióták élnek. Szerintem aki a marketing tevékenységében hazudik, vagy ferdít, az egyszerűen lenézi a saját ügyfeleit, hülyének nézi a saját piacát. Az üzlet szereplőinek nem csak a lehetőséget kell meglátnia a digitalizációban, hanem azt a kényszert is, amit a piac diktál. Kényszert az átlátható működésre és tisztességes kommunikációra.

A marketing célja nem a befolyásolás, hanem a profit

A profitorientáltság vádja, – ha ezt egy vállalkozás esetében vádként lehet egyáltalán említeni – billogként van rásütve az egész marketinges szakmára. De ahogy az ember a Maslow féle piramisnak a csúcsára akar jutni az életében, a vállalatok is növekedni akarnak. Erről szól a kapitalizmus. A tőke felhalmozásáról, és szerencsére egyre gyakrabban, ennek a tőkének a kutatásba és a fejlesztésbe való visszaforgatásáról. Az utóbbiról sem szabad megfeledkezni.

Véleményem szerint marketing nélkül nincs kapitalista gazdaság. Az etikátlan viselkedésnek azonban nincs helye a szakmában.